Ez a fejezet (az EFFeCT-tanulmányt Philip A. Woods és Amanda Roberts írta) bemutatja azokat az elveket, amelyek segíthetnek a tanárok kollaboratív tanulásának kialakításában és fenntartásában. Olyan feltételeket és lépéseket szorgalmaznak, amelyek szinergiát hoznak létre a tanár kritikai gondolkodásra és a tanulás szolgálatában az önálló cselekvésre adott egyéni szabadsága, valamint a tanárok együttműködésre és azon közös célok elérésére adott kollektív szabadsága között, amely mellett elkötelezték magukat. Ezek az elvek azokat az értékeket és célokat ragadják meg, amelyek utat mutatnak a tanárok sikeres kollaboratív tanulását elősegítő szakpolitikákhoz és mindennapi interakciókhoz. A jó gyakorlat 2.1. fejezetben bemutatott négy tényezőjének szellemében megfogalmazva ezek az elvek a gondolkodás, a tudakozódás és a tettek tekintetében hivatottak irányt mutatni. Azokat a tanárok és mások saját környezetükben, saját gyakorlatukon keresztül eltérően értelmezik, alakítják és valósítják meg. Az elvek a tanárok egy adott környezetben zajló kollaboratív tanulásának értékelésére is felhasználhatók annak a kérdésnek a feltevésével, hogy mennyire érvényesülnek ezek az elvek.

A tanárok kollaboratív tanulásának az EFFeCT-projekt keretében meghatározott négy tényezője:

• részvételre épülő szakmaiság;
• mély szintű együttműködés;
• méltányosság;
•  mélyreható tanulás 

Az elveket olyan értékekként és célokként határozzuk meg, amelyek segítik a helyi interakciókat és jelentős szerepük van a tanárok kollaboratív tanulásának lehetővé tételében. A fejezetben foglalt elvek nem átfogóak, azok az esettanulmányok elemzése, továbbá megbeszélések és visszajelzések eredményeképpen jöttek létre a projekt során. Nem számítanak mintának vagy szabályoknak arra vonatkozóan, hogy milyen a tanárok eredményes kollaboratív tanulása. Véleményünk szerint ott, ahol jól működik a tanárok kollaboratív tanulása, ezek az elvek azokat az értékeket és célokat ragadják meg, amelyek vélhetően utat mutatnak a tanárok kollaboratív tanulását elősegítő szakpolitikákhoz és mindennapi interakciókhoz. Ezek az elvek a sikeres együttműködés létrehozásának vagy javításának szándékával a gondolkodás, a tudakozódás és a tettek tekintetében hivatottak irányt mutatni. Ezeket az elveket a tanárok és mások saját környezetükben, saját együttműködési gyakorlatukon keresztül eltérőképp értelmezik, alakítják és valósítják meg. A tanárok egy adott környezetben zajló kollaboratív tanulásának értékelésére is felhasználhatók annak a kérdésnek a feltevésével, hogy mennyire érvényesülnek ezek az elvek.

Komplexitás

Mielőtt bemutatnánk az elveket ebben a fejezetben, szót kell ejtenünk az olyan jelenségek összetettségéről, mint például a tanárok kollaboratív tanulása.

Az elvek gyakorlatba ültetése nem egy lineáris folyamat, ahol a szándékot tett követi. Számos környezeti tényező – nemzeti, kulturális, regionális, helyi és iskolai – befolyásolja az együttműködés kialakításának tervét és az erre irányuló erőfeszítéseket. Ezek hatással vannak egyebek közt az erőforrásokra, a kapcsolatokra és az elvárások, értékek és ötletek kultúrájára abban a környezetben, ahol a tanárok kollaboratív tanulása végbemegy. Az így létrejövő együttműködés és tanulás számtalan helyi interakció eredménye. Azt, ami kialakul, a komplexitáselmélet szerint jelentős mértékben befolyásolják az ezekből a folyamatos interakciókból keletkező, előre nem látható fejlemények.

Talán az agyban található neuronháló lehet megfelelő hasonlat. A neuronok az idegrendszerben található sejtek, amelyek információt továbbítanak más idegsejtek felé. Egy hálózat részei, de nem érintkeznek egymással. Ehelyett apró hézagokat alkotnak, és ezeken keresztül adják tovább a gondolatra vagy tevékenységre ösztökélő jeleket. Az összekapcsolódásról alkotott ezen elképzelés figyelemmel van arra, hogy a kapcsolat nem folyamatos. A kapcsolatnak a hézagokban, illetve azokban a terekben bekövetkező megszakadása, ahol a jelek áthaladnak, önmagában is fontos a későbbi gondolatok és tettek szempontjából.

Ha úgy tekintünk az együttműködésre, mintha az a neuronhálóra hasonlítana, jellegüket tekintve meglehetősen eltérőek az együttműködéssel kapcsolatos jelek. Ide tartoznak az elhatározást, szándékot vagy érzelmet közvetítő jelek; az információt, kérdéseket, támogatást, kétséget vagy egyéb kommunikációt közvetítő jelek; a környezet – ideértve a saját csoportjukat, az intézményi feltételeket, az összekapcsolódás mintázatait és a környezet fizikai jellemzőit is – résztvevők általi érzékeléséből eredő jelek. Hasonlóképpen sokfélék a megszakadások is, minthogy a hézagokban és terekben ide-oda cikáznak a jelek, és befolyásolják (vagy megszakítják) egymást. Így az irdatlan nagyszámú változónak és a számtalan intenzív összekapcsolódás hálójának köszönhetően egyszerre van állandóan jelen a kiszámíthatóság az interakcióban és a kiszámíthatatlanság az együttműködésben.

Az EFFeCT-tanulmányban részletezett elvek azon gyakorlat legfontosabb aspektusaira irányítják a figyelmet, amely jellemzően segít a tanárok kollaboratív tanulásának lehetővé és eredményessé tételében. Az együttműködés facilitátorai – tanárok, oktatási intézmények vezetői, szakpolitikai döntéshozók, diákok és mások – ezeket a gyakorlat körülményeinek megfelelő tettekre válthatják. Az elveket a helyi viszonyok szerint értelmezni és mérlegelni kell, hogy a helyi tényezők hogyan hathatnak azokra (Roberts és Woods 2017: 158-159.). Arra ugyan nem adnak módot, hogy a végrehajtás zökkenőmentes folyamat legyen, de a neuronháló metaforájának szellemében a gyakorlatban az elvek zűrösek, továbbá a gyakorlat finomodásával folyamatos gondolkodást és rugalmasságot kívánnak meg a résztvevőktől.